Romániai Magyar Szó-ban megjelent cikk, 2001. március 31-én.
Köszönöm Murvai Olga tanárnőnek a dícséretet és eszperantó-témájú cikkét [Még egyszer az eszperantóról, RMSz, 2001 február 3-4.] Írása többnyire helyesen adatolt és jóval árnyaltabb, mint Koós Ferenc köri hozzászólása. Ám, mint “ügyszerető” eszperantista, aki harminc éve tanulta meg a nyelvet és több, mint húsz éve fordít eszperantóra – és eszperantóból – sok mindenben még így sem érthetek egyet vele, néhány adata pedig pontosításra szorul.
1) Köztudomású, hogy Zamenhofot a szülővárosában, Bialystokban tapasztalt interetnikus torzsalkodások késztették egy nemzetközi nyelv megalkotására. Erről ő maga vall Borovko orosz eszperantistához írt híres levelében, mely szerves része az eszperantó kultúrának és hagyománynak. (E “torzsalkodásokkal” kapcsolatban az Esperanto en perspektivo, az Ivo Lapenna által szerkesztett 800 oldalas szintézis [London, Rotterdam, 1974] megjegyzi, hogy a kétharmadában zsidólakta városban 1850 és 1900 között 19 véres zsidóellenes pogrom történt). De Zamenhof a nyelvet nem “helyi használatra szánta”, hiszen emberiségben gondolkozott és, mint említett levelében írta: “egymás után vetettem félre a gyermeki utópiákat, csak egy közös emberi nyelv álmát nem bírtam sohasem elvetni." Első könyvének 1887 júliusában megjelent orosznyelvű kiadását még abban az évben követte (szintén saját költségén) a lengyel, a francia és a német fordítás. Zamenhof külföldi szerkesztőségeknek, folyóiratoknak és napilapoknak is megküldte könyvét, sőt fizetett hírdetéseket adott fel ezekben, melyek nyomán számos külföldi fordult személyesen hozzá a könyv egy-egy példányáért. Minden megjelent példányban több nyomtatott szelvény volt található, melyek aláírója “ígéri, hogy megtanulja D-ro Esperanto nemzetközi nyelvét, ha kiderül, hogy tízmillió személy aláírja ugyanezt az ígéretet”. Márpedig ennyi aláíróra nem számíthatott “a lengyel-orosz határ mentén”. De felesleges közvetett érvekhez fordulni, világosan kimondja ő maga a könyv előszavában: ”Nem részletezem, milyen óriási jelentőséggel bírna az emberiség számára egy olyan közösen elfogadott nemzetközi nyelv bevezetése, amely egyetlen létező nemzethez sem tartozna, hanem az egész világ egyenlőjogu tulajdona lenne”.
2) Való igaz, hogy megjelenése pillanatában az eszperantó még csak tervezet volt, nyelvvé csak akkor vált, mikor egy nemzetközi közösség elfogadta és előbb írott, majd szóbeli kommunikációra használta. De Zamenhof igenis nyelvként alkotta meg, nem “korlátozott kódként”, nem az “elengedhetetlenül szükséges kommunikációt kellett volna biztosítania”. Az általában Első könyvként emlegetett kiadvány valóban az első volt, ám a címlapján ez állt (oroszul; én eszperantóból fordítom, NEJ): “D-ro Esperanto. Nemzetközi nyelv. Előszó és teljes tankönyv. [Oroszoknak].” Első könyvként csak azután kezdték nevezni, hogy 1888-ban megjelent a “Dua libro de la internacia lingvo” /A nemzetközi nyelv második könyve/ című füzet. Figyelemreméltó az Első könyv tartalma: előszó; a nemzetközi nyelv ábécéje; 16 nyelvtani szabály; Miatyánk; szövegrészlet a Bibliából; levélmodel; “Mia penso” (eredeti vers); Heine-fordítás; “Ho mia kor’” (eredeti vers); szótár. Heine-fordítás, eredeti vers – egy nyelven, amelyet a szerzőn kívűl még senki sem ért! – ez valamivel több, mint “a mindennapi életvitelhez elengedhetetlenül szükséges kommunikáció”. Igaz, a 918-elemes szótár szegényesnek tűnhet, ám, mint A. Albault, az Eszperantó Akadémia tagja leszögezi a Fundamento de Esperanto kilencedik kiadásához írt bevezető jegyzetében (Marmande, Francujo, 1963), “tudni kell, hogy ez Zamenhof jól megfontolt lépése volt. Valóban, a hatodik Világkongresszus (Washington, 1910) jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a Nyelvi Bizottság ülésén [Zamenhof] kijelentette: «Mikor az eszperantó nyelven dolgoztam, szándékomban állt a legapróbb részletekig kidolgozni a nyelvet és minden szót le akartam fordítani Schmidt teljes és soknyelvű szótárából. Hamar beláttam azonban, hogy jobb lenne ha az elején a nyelvnek csak a legszükségesebb elemei lennének meg, és ha az életre, vagy egy illetékes akadémiára hagynám a dolog kiteljesítésének gondját.»”
Az eszperantót beszélőinek közössége fejlesztette és gazdagította a PIV-ben található 15000 elemig, amiből mértéktartó becslések szerint is kb 150.000 szó alkotható – főként szóösszetétel által. De a nyelvben korántsem ment végbe akkora változás, amekkorát Murvai Olga írása sugall – nem is mehetett, hiszen a nyelv magvát még mindig az 1905. évi világkongresszuson szentesített "Fundamento" képezi, fejlődését pedig attól kezdeve Nyelvi Bizottság (Lingva Komitato), majd Akadémia (Akademio de Esperanto) felügyelte. Az, hogy "a végződések szabadon cserélhetők, (sőt […] önálló szóvá fejlődtek)" nem újkeletű fejlemény, Zamenhof már eleve így építette fel a nyelvet - az azonnali használhatóság érdekében, függetlenül a nyelvet megtanulók számától. Idézzük újra az 1887-es "Első könyv" előszavát: "A fogalmakat teljesen önálló szavakra bontottam le, úgy hogy az egész nyelv nem különböző nyelvtani alaku szavakból, hanem változatlan elemekből áll. […] És a különböző nyelvtani alakok, a szavak közötti viszonyok e változatlan elemek öszetétele által fejeződnek ki. […] Ily módon a nyelv felbontása nem zavarja a tanulót, aki nem is sejti, hogy az, amit ő végződésnek vagy előképzőnek vagy utóképzőnek nevez, tulajdonképpen teljesen önálló szó, amelyik mindig megőrzi jelentését, függetlenül attól, hogy egy másik szó elején vagy végén, vagy akár önállóan használják; hogy minden szó ugyanolyan joggal használható gyökszóként vagy nyelvtani részecskeként."
Az a tény pedig, hogy a "lexikai jelentés esetenként más szófaji jelleggel aktualizálódik – a mondatszerkezettől függöen" , egyáltalán nem az eszperantó sajátossága. Nyelvész legyen a talpán, aki a "zár" vagy "vár" szavak lexikai jelentését, vagy akár szófaji jellegét szövegkörnyezetükből kiragadva meg tudja állapítani.
3) Amit azonban sehogy sem tudok megérteni, az az hogy miért kérőjelezi meg, de legalábbis miért teszi idézőjelbe Murvai Olga az eredeti eszperantó művek létét. A Magyar Értelmező Kéziszótárban a következő meghatározást találtam: "eredeti I. mn. 1. A maga nemében időben az első, és egy vagy több későbbinek alapjául v. forrásául tekinthető. Az ~ javaslat 2. Az első, változatlan <mű>. ~ példány. | Forditás, átdolgozás alapjául szolgáló. Az ~ szöveg. | rég. Saját írói leleményből eredő <alkotás>. 3. Egyéni, máshoz nem hasonlitó vonásokat mutató. ~ tehetség." Nos, az eredeti eszperantó művek mindhárom értelmezésnek megfelelnek. Egyébb fejtegetéseivel Murvai Olga az alkotáslélektan ingoványos talajára lép, ahová nem áll szándékomban követni őt, noha William Auld "Ebrio" című verséről, de nem egy Kurzens-versről is magam is ki tudnám mutatni, hogy közvetlenül eszperantóul jöttek létre. De legalább egy emberről teljes bizonyossággal tudjuk, hogy igenis, gondolkozott eszperantóul – és ez Zamenhof maga. Íme, mit ír Borovkonak, már idézett levelében: "Attól kezdeve kerülni kezdtem a szószerinti fordításokat egyik vagy másik nyelvből és igyekeztem egyenesen a semleges nyelven gondolkozni. Észrevettem, hogy kezeim közt a nyelv megszűnt egyik vagy másik nyelv testtelen árrnya lenni, hogy elnyeri saját lelkét, saját életét, saját jólmeghatározott arcvonásait, függetlenül más hatásoktól. A beszéd szinte magától ömlött, hajlékonyan, kecsesen és teljesen szabadon, mint az élő anyanyelv." Léteznek ugyanakkor emberek, akik folyamatosan, munkahelyükön használják az eszperantót – mint például az Egyetemes Eszperantó Szövetség (UEA) rotterdami központi hivatalának nyolcnemzetiségű gárdája, vagy a nagy nemzetközi eszperantó folyóiratok szerkesztőségei. Hadd idézzem Kalocsay Kálmán, a zseniális költő, műfordító és eszperantólógus – civilben orvos - nem egészen három évi termését: 1931-ben megjelent két eredeti verseskötete, Rimportretoj és Strecxita Kordo ("Feszített húr"), tanulmánykötete a nyelvről Lingvo, Stilo, Formo címen, valamint 22 nyelvből, 115 költőtől fordított versantológiája, az Eterna bukedo ("Örök csokor"). 1932-ben Goethe Római elégiáit és Naplóját fordítja és jelenteti meg, valamint a francia Gaston Waringhiennel együtt a Parnasa Gvidlibro-t ["Parnasszusi kalauz"], az eszperantó poétikáját és Ars poeticaját. 1933-ban Dante Pokla jelenik meg szinte tökéletes fordításában, valamint a 473 oldalas Hungara Antologio, amit ő szerkesztett és nagyrészt fordított is. Közben szerkeszti a Literatura Mondo-t, e korszakalkotó folyóiratot, a budapesti iskola vonzásközpontját, kiterjedt levelezést folytat a mukatársakkal, a beküldött anyagot olvassa és javítja – rámenős szerkesztő volt, kortársai vallják, hogy szinte semmi sem jelent meg a lapban, amibe bele ne javított volna.
A közhiedelemmel ellentétben, vannak emberek, akiknek az anyanyelvük az eszperantó – denaskaj esperantistoj. Az eszperantó révén számos – gyakran házassággal végződő - nemzetközi idill szövődött, már nem tudom melyik kópé, Raymond Schwartz vagy Julio Baghy találta ki az "esperanto – edzperanto" szójátékot ("eszperantó – férjszerző"). A házastársak néha tudatosan, sokszor kényszerből - ha nem beszélték egymás anyanyelvét – választották a család nyelvéül az eszperantót és természetesen ezen a nyelven nevelték fel gyermekeiket. Külön szakszövetségük van az UEA-n belül és külön levelezési listájuk az Interneten.
Mélyen alábecsüli Murvai Olga az eszperantisták számát is, hiszen egyedül az UEA-nak húszezernyi, nem is csekély tagsági díjat fizető tagja van. Pontos adatok nincsenek, ám mértéktartó vélemények szerint is több százezernyire tehető az eszperantisták száma, de az egy-két milliós becslés sem tekinthető túlzásnak. Bokarev orosz-eszperantó szótára százezer példányban kelt el, míg Szilvási László adatai szerint egyedül Magyarországon 250.000 eszperantó tankönyv talált gazdára a háború óta. A Román Eszperantó Egyesületnek 117 tagja van, ugyanakkor az UEA-nak van 57 romániai egyéni tagja. (Tagdíjukat az olasz Canuto-ról elnevezett nemzetközi szolidaritási alap állja.) A Kolozsváron negyedévenként megjelenő Bazaro című lapnak 207 előfizetője van, míg egy, a nyolcvanas években összeállított, jegyzék több, mint 2.000 romániai eszperantista címét tartalmazza.
Az eszperantisták jól meghatározható, jellegzetes vonásokat felmutató közösséget alkotnak, amelyet a közös nyelv fűz és tart egybe. Igaz, ez a közösség nem etnikai, hanem nemzetközi, ám ez nem akadálya annak, hogy saját kultúrája, saját irodalma, saját hagyományai legyenek. Bár egyébbként haladó szellemű, nyelvi szempontból ez a közösség konzervativ. Zamenhof, aki a nemzetközi nyelv eszméjének olyannyira elkötelezett híve volt, hogy habozás nélkül elfogadott és támogatott volna egy másik, a világ kormányai által egyhangúlag kiválasztott nemzetközi nyelvet, egyik írásában egyenesen "eszperantó sovinizmust" említ. Az eszperantó hagyományt az 1905-ös első világkongresszuson elfogadott "Fundamento" rögzíti és alapozza meg. Azóta is, a két világháborút kivéve, a Világkongresszust minden évben megszervezték, idén Zágrábban lesz a 86-ik (a nyolvanas évek végén a bukaresti rádióban hallottam "a másodjára megrendezett hagyományos folklórfesztiválról"…). De már 1905 előtt is konzervatív volt az eszperantó közösség, hisz már 1894-ben elvetette a reformjavaslatokat. Ugyanilyen állhatatosságot mutatott az eszperantisták nagy többsége az 1906-os ido-krízis idején. Ennek az állhatatosságnak köszönhetően élte túl az eszperantó mozgalom alkotójának, Zamenhofnak a halálát 1917-ben, a nemzetközi testvériség és szeretet eszméjét megcsúfoló két világháborút, a hitleri és sztálini üldözéseket.
Hogy mit hoz a jövő? 1900-ban keletkezett nagyszabású esszéjében, "A nemzetközi nyelv eszméjének lényege és jövője", Zamenhof ezt írja: "Ha arra a következtetésre jutottunk, hogy egy nemzetközi nyelv felbecsülhetetlen hasznot hajtana az emberiségnek, valamint hogy egy ilyen nyelv lehetséges, már ebből következik, hogy előbb vagy utóbb be lesz vezetve egy nemzetközi nyelv, ellenkező esetben ugyanis tagadnunk kéne, hogy az emberiság birtokában volna a legelemibb értelemnek". Az eszperantó nem csak a "legéletképesebb, legproduktívabb műnyelv", hanem hovatovább az egyetlen komoly jelölt a nemzetközi nyelv szerepére.
Nagy E. József
| Induló magyar oldal | Rendezvénynaptár | Tanfolyamok | Könyvküldő szolgálat |
| Eszperantó Alapítvány | RET-INFO hírszolgálat | Eventoj-újság | Reklámlehetőségek |