Zsebeházy György:
Tallózás a Fajszi-gyűjteményben

"Esperanto estas la latino de l' demokratio"
(Boirac, a Dijoni Egyetem rektora, 1927)

2001 őszén, a belsőépítészeti felújítással párhuzamosan megkezdődött Fajszi Károly eszperantó gyűjteményének átvétele és átszállítása a könyvtár épületébe.

Az 1982 óta védett gyűjteményt az Országos Idegennyelvű Könyvtár évtizedeken át támogatta, a nemzetközi nyelv művelői és az interlingvisztikával foglalkozó szakemberek nagy része már magánkönyvtárként is jól ismerte és hasznosította a felbecsülhetetlen értéku dokumentumokat. [1]

Az 1911-ben született Fajszi Károlytól egyszer, valamikor az ötvenes évek vége felé Csaba fia megkérdezte, mi is az az eszperantó. Fajszi Károly elhatározta, utánajár a dolognak. Ez volt a stendhali kristálycsíra, amely egy világhírű gyűjtemény létrehozását inspirálta. Ötvenöt évesen három hónap alatt megtanult eszperantóul. Vizsgát tett, olvasni szeretett volna a nyelven, azonban könyveket nem talált Magyarországon, az eszperantó a nemkívánatosak listáján volt.

Régi, nagy hazai eszperantisták családjainál lappangtak hagyatékok, a mozgalom sorvadozott, de élt és szervezkedett.

Az áttörést az jelentette, hogy 1966-ban sikerült Budapesten Eszperantó Világkongresszust rendezni, a világ eszperantistái nem feledték klasszikus magyar irodalmáraikat. A kongresszus után újraindult a magyar eszperantó könyvkiadás, az ELTE-n eszperantó szak létesült, államilag elismert nyelvvizsgát is lehet tenni.

Új kapcsolatok születtek, információk cserélődtek, a gyűjtemény lombosodni kezdett. Az idők során 20 ország 30 gyűjtőjével került rendszeres kapcsolatba Fajszi Károly (levelezés, csere). A gyűjtés alapelve korán és logikusan kialakult: minden magyar vonatkozású eszperantó könyv, cikk és minden eszperantó vonatkozású magyar anyag! Ez önmagában hatalmas gyűjtőterület, de hozzá jönnek az eszperantóul író világklasszisok művei, számtalan nemzet vers-antológiája eszperantó nyelven, a zamenhofi maradéktalan összmű teljessége és különböző nemzeti kiadásai - felsorolni is sok. A gyűjteménybe egyetlen könyv sem került véletlenül. A nem eszperantó nyelvű könyveknek van valami közük az eszperantóhoz: a szerző személye, esetleg egy adott hely, vagy esemény. A gyűjtemény kezdettől fogva nem olvasó-könyvtárnak, hanem afféle könyv-múzeumnak indult: egy szerző minden munkája, egy könyv minden kiadása, az íróra, vagy műre vonatkozó kritikák, ismertetések kerültek bele.

Fajszi Károly a gyűjtemény létrehozásáért, gondozásáért és gyarapításáért két állami kitüntetést kapott: az első a Munka Érdemrend arany fokozata, amelyet az eszperantó centenáriumi évében, 1987-ben vett át, a második a Köztársasági Érdemrend kis keresztje. Ez utóbbit Göncz Árpád köztársasági elnök nyújtotta át Fajszinak az Országházban 1994. augusztus 20-án. Ez a legmagasabb kitüntetés, melyet eszperantista valaha is kapott Magyarországon. Külön büszke rá Fajszi Károly, hogy az oklevélen ez áll: "Foglalkozása: eszperantista". A gyűjtőt az Universala Esperanto-Asocio és a Magyarországi Eszperantó Szövetség is tiszteletbeli tagjává fogadta.

A gyűjtemény könyvanyagát (11374 tétel) az olvasóterem feletti galérián helyeztük el. Az anyag első felének katalógusa már 1991-ben megjelent, Patakiné Czeller Mária szerkesztésében, a könyvtárunk kiadásában. A második kötet most van nyomdai átfutás alatt, remélhetőleg 2003 elején megjelenik, így a teljes könyvanyag használhatóvá válik.

A periodikák közül raktári elhelyezésben 1304 kötet (224 cím!) van, 90 %-uk kemény kötésben, a többi kötéshez fűzve előkészítve. (Itt kell megemlíteni, hogy Fajszi Károly rengeteg ritka könyvet könyvtárközileg bekért, másoltatott, saját kezűleg bekötött, sokszor facsimile-szintű nyomdai előállítással helyezte el a gyűjteményben.)

A periodikák hiányos évfolyamait a gyűjtő számozott tároló dobozokban tartotta. Az alap-cédulakatalógus négy fiókot tesz ki, tehát a címek száma 224 többszöröse. Ezt az anyagot katalóguskötetbe még fel kell dolgozni. Rengeteg magyar kiadású eszperantó periodika duplum van, azonos példányokból néha 6-8 db is, ez rendszerezés után csereanyagként szolgálhat a bővítéshez. Könyvekből is több mint 4700 az összduplum példány, ennek kétharmada a csereképes.

A gyűjtemény legérdekesebb része az interlingvisztikai anyag. Mesterséges nyelvet, világnyelvként számba vehetőt, az eszperantón kívül igen sokan alkottak. Stojan bibliográfiája 1929-ben [2] 325-öt, egy másik kiadvány 350-et sorol fel. Ez ugyanannyi kiadott könyvet jelent az l600-as évektől az 1900-as évek első harmadáig. A legtöbb mesterséges-nyelv tervezet 1850-1910 között készült, az akkori két világnyelvet, a franciát, vagy németet beszélő szerzőktől. [2 : 469] Jó áttekintést találunk a témáról - a magyar kezdeményezésekről is - Szerdahelyi István könyvében. [3]

Nevezetes magyar szerzők is alkottak mesterséges nyelvet, műveiket Fajszi Károly igyekezett megszerezni. Kalmár György "Grammaticalische Regein zur Philosophischen ... Sprache..." 1774-es bécsi kiadása, Réthy András "Lingua Universalis"-a (Viennae, 1821) a gyűjtemény ritka kincsei.

Másolatban került a gyűjteménybe Kiss Sándor latin-német tükörszövegű munkája: "Elementare Universale..."; a teljes cím magyar fordítása: "Az egész emberi nem univerzális elemi ábécés könyve, logometriája, ortografiája, mind diplomáciai, mind kurrens írásai, a természet törvényeivel örök időre megalapozva, feltalálta és kidolgozta..."

Fazekas József Homapar-ja, sőt, saját kiadású versei is, Velics Antal Adamatic-ja (az Ádám-i ősnyelvre visszavezetett nyelvtervezet), Méhner Vilmos "nemzetközi tolmácsnyelvének" alapműve szintén megtalálható, hogy csak a Ráth-Végh tollára méltó kuriózumokat említsük.

A fogalmakat számokkal jelölő pasigráfia irodalma is szépen képviseltetik a gyujteményben (az ETO ősképe!).

Az 1900-as századfordulóig a volapük jött divatba, sokan megtanulták, nyelvtana, szótárai - elsősorban a hungarikák - itt megtalálhatók. A volapüköt azután az 1910-es évekre az eszperantó világszerte kiszorította.

Internacia Lingvo, azaz 'nemzetközi nyelv' címmel és Dr. Esperanto írói álnéven tette közzé Varsóban 1887 nyarán nyelvtervezetét a fiatal lengyel orvos, Lázár Ludovik Zamenhof. Könyvének első kiadása oroszok számára készült (akkoriban Varsó orosz fennhatóság alatt állt), de még ugyanabban az évben megjelent lengyelül, németül és franciául, a következő évben pedig angolul és eszperantóul is. Az orosz nyelvű könyv 40 lapos volt, borító és egy nagyobb méretű külön lap tartozott hozzá. A 28 lapos előszó tartalmazta az ábécét, a 16 nyelvtani és szintaktikai szabályt. A külön lapon 928 szógyök (azaz szótár, eszperantó-orosz) található. A könyvben további 19 szógyök is szerepelt. A második oldalon, az orosz cenzori engedély után még a következő szöveg szerepelt orosz nyelven: A nemzetközi nyelv, ahogy minden nemzeti is, közös tulajdon, rávonatkozólag a szerző mindörökre lemond minden személyes jogáról. A hátsó borítóbelsőn pedig ez állt: E brosúra minden más nyelvre való fordítására mindenki jogosult. [4] A könyv a gyűjteményben facsimile kiadásban (Helsinki, 1948) van meg.

Az Ószövetséget maga Zamenhof fordította héberből eszperantóra - ebből nyolc kiadás - az Újszövetséget pedig egy bibliafordító csoport, [5] ebből öt kiadás van a gyűjteményben. Élete során rengeteget fordított (Hamlet, Andersen mesék stb.) és levelezett. Életműkiadása (Ludovikito Kiadó, Tokió) 28 kötetben, facsimile oldalakkal megtalálható a gyujteményben.

Egyéb szerzők fordításai és eredeti eszperantó szépirodalmi művek, csak a magyar vonatkozások:

Madách: La tragedio de l'homo (Kalocsay K. ford., 1924, új ford. 1965); Petőfi: Johano la brava = János vitéz (Kalocsay K. ford., eszperantóból kínaira fordították, nagyon népszerű lett!); Hungara antologio, versek és prózai írások (1923-as kiadás főként a Nyugat nemzedéke; 1983-as: napjainkig); Babits: Gólyakalifa (Berlin, 1929); Karinthy: Faremido, Kapilario; Molnár F.: Pál utcai fiúk, Szathmári S.: Kazohínia (Kemenes Inez ford., 1975); Zilahy L.: Halálos tavasz - hogy csak a nevezetesebbeket említsük -, valamint Baghy Gyula eredetileg is eszperantóul írt műveinek jó néhány kiadása, számos országból.

Érdekes Vikár Béla esete: 20 idegen nyelv ismerete mellett megtanulta az egyetlen európai nyelven (németül) kiadott grúz nyelvtant, hogy eleget tegyen végre 22 évvel azelőtti, Zichy Mihálynak tett ígéretének: lefordítja Rusztavelli eposzát, A párducbőrös lovagot. Aztán rájött, hogy a mai grúz nyelv ismeretében nem tud mit kezdeni a 700 éves szöveggel. Giesswein Sándor eszperantista pápai prelátus javaslatára felvette a kapcsolatot a tifliszi eszperantó csoporttal, akik kiválasztották az alkalmas embert, Ciskalauri eszperantista költőt, aki jártas volt az 1600-as évek grúz irodalmában. Vikár rögtön elküldte az útiköltséget, a költő jött, és az eszperantó segítségével fél éven át, minden nap d.u. 3-7-ig tartó nehéz munkával elkészült az ógrúz nyelven írt hősköltemény gyönyöru magyar fordítása, méltó párjaként az ugyancsak Vikár fordította Kalevalának.

Sok magyar az első világháborús orosz hadifogságban tanult meg eszperantóul. Baghy Gyula (1891-1967) hatéves szibériai fogságból hazatérve, teljesen az eszperantónak szentelte életét, itthon és külföldön a mozgalom vezéralakja lett. Elbeszélései, regényei könnyed nyelvezetükkel rendkívül népszerűek voltak csakúgy, mint tökéletes zeneiségű versei. A Literatura Mondo című folyóirat egyik alapítója és társfőszerkesztője. Az orosz hadifogságban a tisztek ellátmányt kaptak rubelben, a közlegények éheztek és dolgoztak. A gyűjtemény őrzi a fogolytáborban közreadott eredeti gyűjtőívet B. Gy. megsegítésére. Az orosz hadifogság képekben című album (1931) 60. oldalán látható barakkban élt Baghy Gyula.

A Literatura Mondo című eszperantó folyóirat 1922-1949-ig - három periódusban - Budapesten jelent meg. Hamarosan a világ eszperantista íróinak fórumává lett. Szerkesztői Baghy Gy., Kalocsay Kálmán, Balkányi Pál, Lengyel Pál. Kiadó és főszerkesztő Dr. Theodor Schwarz (Dr. Soros Tivadar) jó nevű pesti ügyvéd (Soros György édesapja, a hadifogságban lett eszperantista, és a lapot anyagilag is támogatta.) Kalocsay Kálmán dr. (1891-1976) 1911 óta eszperantóra fordít, döntő szerepe volt az eszperantó irodalmi nyelv és a verstan normáinak kidolgozásában és általános elfogadtatásában. Műfordítói munkássága Zamenhoféhoz hasonló jelentőségű. [6] Többek között fordította Dante Isteni színjátékának Pokol című részét. Nevezetes Tutmonda Sonoro (1981) című világirodalmi versantológiája, itt 30 nyelvből fordított eszperantóra. Abaújszántón, ahol született, emlékszobát tartanak fenn tiszteletére.

A folyóirat mintaképe a Babits szerkesztette Nyugat volt. Az eszperantó irodalom történetében megjelenésének korszakát "budapesti iskolának" nevezik. A nagy hatású periodika teljes sorozatát reprintben másodszor is kiadták Japánban, 1974-ben.

A történelmi Magyarországon először Kolozsvárott, 1897-ben Bálint Gábor orientalista nyelvészprofesszor tartott eszperantó tanfolyamot; az első magyar nyelvkönyv 1898-ban jelenik meg, ugyanott (Barabás Ábel: Eszperantó világnyelv). A huszonegy éves szerző egy év alatt tanulta meg a nyelvet, és adta ki könyvét. Kiadó és szerző közötti peres ügy kapcsán, melyet a szerző megnyert, a könyvnek jó sajtója volt, Barabás ismeretterjesztő cikkét kb. 300 akkori magyarországi lap és folyóirat közölte. Paul Nylen az Uppsalában megjelenő Lingvo Internacia című folyóiratban még a megjelenés évében méltatja a könyvet és szerzőjét. Tömörkény István a Szegedi Naplóban, Lengyel Pál nyomdász, a később világhírűvé lett párizsi eszperantó könyvkiadó a Tolna megyei Közlönyben ismerteti. Ez csak egyetlen könyv vázlatos története.

Napjainkban kevés hírük van az un. "Ŝlosilo" füzeteknek (=kulcs). Ezek standard formátumú, 8 x 12 cm-es, általában 32 oldal körüli, 5 g-os kis könyvecskék. Adott nyelven a nyelvtant és mintegy 900 szógyökös szótárt tartalmaznak, a rugalmas szóképzéssel ez többszörösére bővíthető. Levélben el lehet küldeni egy kiválasztott személynek bárhová, és elindulhat a levelezés. Nagyon sokan a világon a Ŝlosilo-k segítségével váltak eszperantistává. A gyűjteményben 40 nyelven vannak ilyen füzetkék. Különösen izgalmasak a ritka vagy egzotikus nyelvekre írottak. (Eddig valamivel több, mint 50 nyelven adtak ki Ŝlosilo-t, egy ontariói kiadónál kaphatók.)

A gyűjtemény tárgyi anyaga is bővelkedik érdekességekben A bekeretezett ritka képeslapok, fotók, megszüntetett eszperantó egyesületek zománctáblái, Zamenhof egy eredeti levelezőlapja, Kosztolányi Dezső zöld tintás levele egy pozsonyi címzetthez: "... Esperantóul - természetesen - tudok is, könyvtáromban nem egy esperanto-könyv van, számos munkámat lefordították esperantóra..." - írja.

Az Erdélyben született Cseh András római katolikus lelkész oktatási módszere már a 20-as években világhírű volt. Az audiovizuális oktatás egyik úttörőjének tartják. 1929-ben Budapesten száz nemzetközi pedagógusnak 13 napos tanfolyamot tartott. A résztvevőktől ezüstözött bronz emlékplakettet kapott. 1930-tól Hágában a róla elnevezett Cseh Instituto-ban tanított. Az 1929-es Hungara Heroldo folyóirat tudósít a tanfolyamról, a Hágában kiadott Cseh-Emlékkönyv közli a résztvevők csoportképét, az emlékplakett pedig megvan a gyűjteményben: egy példa a gyűjtemény sokoldalúságára.

Még feldolgozatlan része a gyűjteménynek a kb. 350 db részben vászonra kasírozott eszperantó nyelvű plakát. Szépek, színesek, köztük sok ritkaság van.

A 2000. évi Eszperantó Világszövetség Évkönyvében 1960 "delegátus" (=segítő) neve, címe található, 99 országból. Budapestről 13 személy, 26 vidéki helységünkből 29 személy szakterülete és adatai.

1905-től eszperantó világkongresszusok (Universala Kongreso) kerülnek megrendezésre, lehetőleg évenként. A résztvevők rekordlétszáma a 72. kongresszuson (Varsó, 1987) 5946 fő volt. Budapesten eddig három alkalommal tartottak kongresszust (1929, 1966, 1983). A kongresszusok kiadványai folyamatosan megvannak a gyűjteményben, az 1905-ös könyvritkaság.

A nyelv sorsa nem volt könnyű a diktatúrákban sem. Sztálin és Goebbels egyaránt üldözte, mi magyarok sem maradhattunk ki.

"Az eszperantó szövetség minden vagyonát és iratait a háború előtt két alkalommal kobozták el (1919, 1934). Az 1930-tól 1939-ig Budapesten működött és jogilag független Literatura Mondo kiadó Párizsba és Hongkongba telepített vagyona a német és japán támadáskor megsemmisült, ill. a megszállás alatt eltűnt. Az itthon maradt és Nagymarosra telepített Magyarországi Eszperantó Múzeum és Könyvtár teljes anyaga a nyilas időkben nyomtalanul eltűnt, majd Budapest ostromakor megsemmisült az egyesület egyéb iratanyaga és vagyona is. 1945 előtti méltánytalanságok és veszteségek részleges kompenzációját jelentette az, hogy az Egyesület a Szakszervezeti Tanáccsal közösen megkapta a Fiumei út 4. sz. épületet. 1948-50-ben azonban az eszperantó mozgalom minden korábbit felülmúló, példátlan üldözése bontakozott ki. A pártállami berendezkedés egyik első lépéseként 1948-ban megszűnt a Szakszervezeti Tanács és helyette létrejött a SZOT, amelyet hatósági jogkörökkel ruháztak fel. Első intézkedése az volt, hogy az eszperantó szövetséget kitette az épületből. Ezt követte az eszperantó iskolai oktatásának betiltása, az eszperantó nyelvű rádióadások megszüntetése és a papírkiutalás megszüntetése, amely a könyv- és folyóirat-kiadás végét jelentette. 1950-ben az egyesületet bírói végzés és bármiféle indoklás nélkül likvidálták, és ismét elkobozták minden vagyonát és iratait. Az eszperantó nyelvet magánlevelezésben továbbra is használókat az ÁVH figyelmeztette, hogy ez is tilos" (Dr. Rátkai Árpád, 1993). [6]

Ha egy élő nemzeti nyelv válik világnyelvvé, annak kultúrája rátelepszik a kisebb nemzetekére. Ennek aggasztó jeleit már ma is tapasztaljuk. Hosszabb távon szükségszerűen el fog jönni az eszperantó reneszánsza és elterjedése, különösen a nagy EU-bővítés után.

Az eszperantó könnyen tanulható, egyszerű, szép és kifejezőképes nyelv, ízelítőül két Weöres-vers fordítását mutatjuk be.

Zárjuk e szerény dolgozatot egy idézettel, Claude Piron szavaival - az emberek többsége "nem tudja mi az eszperantó, de véli tudni, hogy nincs semmi tudnivaló róla, és ezért hajlamos valótlanságokat bizonyítatlanul elfogadni." [4]

Irodalom

• [1] Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Nemzeti Kisebbségek kiadványai Magyarországon .OIK, 1996.
• [2] P.E. Stojan: Bibliografio de internacia lingvo. UEA. Tour de l'Ille, Genéve, 1929.
• [3] Szerdahelyi István: Bevezetés az interlingvisztikába. Tankönyvkiadó, Bp. 1980.
• [4] Gados László: Az egyesülő Európában társalogjunk, vagy dadogjunk? HEXAGO GNH KFT, Bp., 1996.
• [5] Barcsay Zsuzsa: Egy Eszperantó könyvtár. Fajszi Károly eszperantó gyujteménye. Szakdolgozat. OSZK Könyvtártudományi Módszertani Központ 1997.
• [6] A MESZ és a nemzetközi nyelvi mozgalom Magyarországon. MESZ, Bp. 1991.

Forrás: Az Országos Idegennyelvű Könyvtár Évkönyve, Budapest 2002, ISSN 1589-2026. - Az eredeti forrás 6 ábrát (képet) is tartalmaz.