WWW.ESZPERANTÓ.HU

Néhány híresebb ember, aki beszélt vagy tanult eszperantóul

22 magyar eszperantista

Bálint Gábor (1844–1913) számít az első magyar eszperantistának. Keleti nyelvekkel foglalkozó erdélyi nyelvész volt, akit Arany János is megírt Akadémiai papírszeletek II. versében.

Karinthy Frigyes (1887 - 1938)

Vikár Béla (1844–1913), néprajzkutató, műfordító, poliglot, akadémikus, a Kalevala magyarra fordítója Rusztaveli grúz eposzának, A párducbőrös lovagnak a magyarra ültetését úgy tudta véghez vinni, hogy az eredeti helyett annak eszperantó fordítását használta. - Lásd ITT!

Giesswein Sándor (1856–1923) pápai prelátus és keresztényszocialista parlamenti képviselő egyben az akkori hazai eszperantista egyesület elnöke is volt. Eszperantó világkongresszusokon a magyar kultuszminisztériumot képviselte, s a nemzetközi nyelven tartott miséket.

Stromfeld Aurél (1878–1927), a Tanácsköztársaság haderejének vezetője, a halála előtt tanult meg eszperantóul.

  • A két világháború között az illegális kommunista párt aktivistái eszperantó kurzusok tartása ürügyén tartották a kapcsolatot a munkásokkal. Fürst Sándor (1903–1932) és Hámán Kató (1884–1936) tanfolyamokat vezetett, Kilián György (1907–1943) nemzetközi munkáseszperantista kongresszusra is kiutazott, de még Rákosi Mátyás (1892–1971) is tanulta a nyelvet – hogy hatalomra jutva betiltsa az eszperantista szervezeteket.

Kalocsay Kálmán (1891–1976) személyében az eszperantó költészet és műfordítás egyik legnagyobb alakja is magyar volt. Leghíresebb irodalmi folyóiratunk, a Nyugathoz hasonló Literatura Mondo szerkesztője, Dante, Petőfi, Madách fordítója, a Magyar Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnöke – és mindeközben a László Kórház főorvosa is volt.

Soros György - (1930- ) családi környezetben, édesapjától, a jónevű ügyvédtől, Schwarz Tivadartól tanulta meg a nyelvet még gyerekkorában. 1947-ben az eszperantó világkongresszusra utazott Bernbe, majd onnan az ifjúsági világkongresszusra Ipswich-be, és onnan már nem tért haza. Sikeres befektetései révén híres emberré vált. Az alapítványai segítségével nemzetközileg is erősen támogatta anyagilag a nyílt társadalom megvalósítását - emiatt több autoriter (diktátor) rezsim ellenséget lát benne. Gazdagsága és pozíciója miatt ma már érthetően nem használja az eszperantót, de nagy segítségnek tekinti a saját életútjának alakulásában. - Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Soros_György

Soros Tivadar (eredeti nevén Schwartz Tivadar) (1894–1968) ügyvéd, az I. világháború alatti orosz hadifogságban tanulta meg az eszperantót. Hazatérve megalapozója, mecénása és szerkesztője lett a Literatura Mondo című lapnak, amely akkor nagy presztizsű, az egész eszperantó világban első számú irodalmi folyóirat volt! A kiépülő Rákosi-rendszer elől az eszperantó segítségével 1947-ben a később híressé vált fiának Soros Györgynek segített az emigrálásban, majd 1956-ban ő is követte a feleségével együtt. Eszperantóul írt világháborús visszaemlékezését magyarra is lefordították. Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Soros_Tivadar

Bárczi Géza (1894–1975) nyelvtörténész professzor fiatalon az eszperantó szépirodalomban ténykedett: írt, lapot szerkesztett, a kitűnő La Verda Standardót, fordított, többek között Az ember tragédiája nagyobb részét is. Nyugdíjasként visszatért a mozgalomba, s a Magyar Eszperantó Szövetség tiszteletbeli elnökévé is választották.

Szathmári Sándor (1897–1974) író. A legismertebb műve, az Utazás Kazohiniába című disztópia eszperantó változata már 1938-ban elkészült. Nyomtatásban magyarul először 1941-ben, eszperantóul pedig 1958-ban jelent meg. Az elbeszélései is megjelentek mind magyarul, mind eszperantóul, lásd "Maŝinmondo kaj aliaj noveloj" (1964), illetve "Gépvilág és más fantasztikus történetek". Az 1988-ban megjelent "Perfekta civitano" c. eszperantó kötete a címlap szerint Szathmári minden elbeszélését tartalmazza. - Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szathmári_Sándor_(író)

Nemere István (1944), a legtöbb könyvet író világrekorder írónk, kedvelt ifjúsági (pl. A fantasztikus nagynéni), sci-fi és történelmi kötetek szerzője egyben a Nemzetközi PEN Club eszperantista csoportjának elnöke is volt. Több regényét és novelláját eredetileg a nemzetközi nyelven írta meg.

Polgár László (1946) leányain kipróbált nevelési módszerének lényeges része az idegennyelv- és különösen az eszperantó-oktatás. Így Polgár Zsuzsa (1969), Polgár Zsófia (1974) és Polgár Judit (1976), nemzetközi nagymesterek és sakkolimpikonok, mindhárman beszélnek eszperantóul. Édesapjuk több sakk-könyvét részben eszperantó nyelven írta meg, későbbi tanítványait is előszeretettel ismertette meg a semleges világnyelvvel.

Farkas Bertalan (1949), az első magyar űrhajós vadászpilótakiképzése közben, fogadásból tanult meg eszperantóul, s tette le az állami nyelvvizsgát. Meg is nyerte a dupla adag tortát.

  • Parlamenti képviselők - akik rendelkeznek eszperantó nyelvvizsgával:
    Nagy István, agrárminiszter, Fidesz // Arató Gergely, Demokratikus Koalíci // Hoppál Péter, Fidesz // Hohn Krisztina, LMP // Sápi Mónika, DK, Mindenki Magyarországa // Steindl Balázs, Fidesz
    de több korábbi miniszter vagy képciselő, mint például Kossa István, Nezvál Feremc, Sághy Vilmos, Palkó Sándor is az eszperantó nyelv hívei voltak.

10 eszperantista a nagyvilágból

Lazaro Ludoviko Zamenhof (1859–1917), az eszperantó nyelv életre hívója. Az orosz birodalomban lévő, lengyel területeken élő zsidó szemorvos már gyerekként úgy látta, a békét a népek közötti megértés, ezt pedig egy könnyen megtanulható világnyelv hozhatja el. 1887-ben ezért publikálta nyelvtervezetét. A nyelv életképességét bebizonyítandó írt és műfordításokat is készített (pl. Hamlet, Ószövetség).

Lev Tolsztoj (1828–1910), a kitűnő orosz író Zamenhof nyelvének egyik első propagálója lett. Állítólag három–négy óra alatt tanulta meg azt, ami azért el is bizonytalaníthat a nyelvismerete mélységében. 1907-1914 között az Internacia Asocio de Libera Penso nevű eszperantó szervezet tiszteletbeli tagja volt.

Wilhelm Ostwald (1853–1932) Nobel-díjas német kémikus több mesterséges nyelvet megtanult, köztük az eszperantót is.

Valdemar Langlet (1872–1960) svéd eszperantista utazóként érkezett hazánkba, majd a pesti egyetem svéd lektora és hazája főkonzulátusának munkatársa lett. 1944-ben a Svéd Vöröskereszt képviseletében több mint tízezer zsidó életét mentette meg. Segítő feleségével emléküket a budai rakpart egy szakaszának elnevezése is őrzi.

Ho Si Minh (1890–1969), a vietnámi függetlenség megalapítója, állítólag angliai tanulmányai alatt tanult a cserkészektől a nemzetközi nyelven.

J.R.R. Tolkien (1892–1973), angol író és nyelvész diákként tanulta meg a nemzetközi nyelvet, melyen több könyvet elolvasott, s vezetett is eszperantó nyelvű feljegyzéseket. Középföldén játszódó regényeiben maga is kidolgozott nyelvtervezeteket, a nemzetközi sikert arató kötetek eszperantóra fordításához pedig a Tolkien-család jelképes összegért adott engedélyt, így fejezve ki támogatásukat.

Josip Tito (1892–1980), jugoszláv partizán, majd miniszterelnök és államfő, börtönbüntetése során, pár hónap alatt tanult meg könyvből eszperantóul. Beszélgetni így nem volt módja, ám lassabb beszédtempójú szövegeket később is megértett. Regnálása alatt két világkongresszust is országába szerveztek, melyeken díszelnök volt. - Lásd www.eszperanto.hu/egyeb/Tito-eo-1953.pdf

Franz Jonas (1899–1974), bécsi szociáldemokrata polgármester, majd 1965-től 1974-ig Ausztria államfője. A munkásmozgalomban megtanulta, majd oktatta a nyelvet, később sikeres diplomataként is eljárt eszperantista kongresszusokra, tartott eszperantóul beszédeket, fogadott küldötteket.

Harold Wilson (1916–1995) brit miniszterelnök szintén cserkészként tanulta meg a nyelvet.

William Shatner (1931) kanadai filmszínész, a Star Trek eredeti Kirk kapitánya nemcsak beszél eszperantóul, hanem ezen a nyelven forgatott filmben is szerepelt.

TUDTAD?

A grúz nemzeti eposz, a "Párducbőrős lovag" az eszperantó segítségével lett lefordítva magyarra!

Az eszperantó kultúra-közvetítő szerepéről gyakran beszélünk, de az már kevésbé közismert, hogy ez néha kézzelfogható tud lenni. Ilyen eset például az, hogy a grúz nemzeti eposz, a 12-ik századi "Tigrisbőrős lovag" magyar fordítása az eszperantón keresztül készült úgy, hogy Grúziából ideutazott egy grúz eszperantista segíteni a 12-ik századbeli szöveg megértését! (A grúz eposzt a mi Csodaszarvasunkkal lehetne párhuzamba állítani.)

Az egyik egykori ELTE-tankönyvben (amikor még létezett az ottani eszperantó tanári szak) találtam erről egy érdekes leírást, közvetlenül Vikár Béla, a fordító tollából:

------

Vikár Béla:

„A párducbőrös lovag" fordítása

Az eszperantó hasznosságáról akkor volt alkalmam meggyőződni, amikor Zichy Mihály világhírű művészünk buzdítására hozzáfogtam A párducbőrös lovag című georgiai éposz magyar fordításához. Megvettem az egyetlen európai nyelvű grúz nyelvtant, amelynek élén Asbóth Oszkár előszava állott. Ez biztosítéknak látszott az iránt, hogy belehatolhatok a rejtélyes ősrégi georgiai nyelv titkaiba. Megismerkedtem oly idiómával, amelynél semmi hasznát nem vettem az európai nyelvek közül eladdig megismert kb. 20 idegen nyelvnek. A nyelv jellemzésére elég csak annyit mondanom, hogy ott az apa neve úgy hangzik: mama. Amennyire idegenszerű, szinte burleszk hatású az apának ilyen neve egy nyelvben, oly annyira idegenszerű a nyelvhez tartozó írás is, amely egészen különálló, talán óegyiptomi eredetű, vagy valamely elveszett kulturális körből származott a grúzokhoz, akik már Nagy Sándor idejében ugyanazt az országot lakták és ugyanazt a nyelvet beszélték, mint ma.

Mikor elvégeztem a németnyelvű nyelvtant, akkor abban a hitben voltam, hogy most már megkezdhetem a XII. században írt grúz éposz átültetését. De ebben alaposan csalódtam. Az én nyelvtanom a mai grúz nyelvet írja le, az éposz pedig a 700 évvel ezelőtt dívott grúz nyelven van írva.

Igazán kétségbe voltam esve, hogy miért tanultam meg a mai grúz nyelvet, túl az 50 éven, óriási fáradsággal, véghetetlen türelemmel. Akkor arra a gondolatra jutottam, hogy Georgiából veszek magam mellé segítségül olyan íróféle embert, aki jártas Rusztaveli époszának nyelvében. Az Akadémia útján tifliszi konzulunkat kerestem meg, aki azonban arról értesített, hogy egész Georgiában nem talált megfelelő embert.

Minden módszert kimerítvén, Giesswein Sándor barátom, aki abban az időben a hazai eszperantó mozgalom élén haladt, azt tanácsolta, írjak Tifliszbe az eszperantó csoportnak, ahol majd az alkalmas embert kiválasztják. Ez meg is történt. Alig 10 napon belül itt volt a válasz: Ciklari (Ciskalauri) ismert eszperantista költő, egyúttal az 1600 éves grúz irodalomban jelesen jártas egyén hajlandó Budapestre jönni.

Rögtön elküldtem az útiköltséget a fiatal eszperantistának, aki a legelső vonattal útra kelt. Hozzám megérkezvén, mindjárt ezt kérdezte: Âu vi parolas Esperanton, Sinjoro? - Válaszom ez volt: Jes, Sinjoro, mi komprenas Ãion. - Majd kifejtettem előtte, hogy milyen feladat vár reá: tolmácsul kell szolgálnia eszperantó nyelven az ógeorgiai nyelven írt hősköltemény átültetése céljából.

Ezután minden nap délután 3-tól 7-ig fél éven át ennek a nagy és nehéz feladatnak szenteltem időmet és erőmet. Nehéz dolog volt ez a parlamenti szolgálat mellett, amikor bizony sok bölcs dolog mellett kevésbé bölcseket is le kellett írni, de annál jutalmazóbb volt maga a feladat, mert egy igazán nagy költőnek a szellemébe hatoltam be az eszperantó útján. Csak akkor láttam be, mennyire igaza volt Zichy Mihálynak, amikor 22 évvel azelőtt, 1888-ban lelkemre kötötte, hogy az általa gyönyörűen illusztrált remekművet ültessem át nyelvünkre és az ő képeivel, amelyeket saját maga összes rajzai között a legszebbeknek ítélt, adjam ki magyar nyelven.

Íme, így volt az eszperantó az egyetlen használható segédeszköz arra, hogy irodalmunkat egy idegen nép legremekebb alkotásával gazdagítsuk. Azóta híve vagyok és híve maradok az eszperantó nemzetközi nyelv ügyének, hiszen sok egyéb ponton is tapasztaltam, hogy nem egyszer 20 idegen nyelv ismerete sem volt elég arra, hogy a nemzetközi érintkezésben boldoguljunk és csak az eszperantó segített. Uti figura docet.

forrás: "Eszperantó Magazin", XIV. jaro, n-ro 4, IV/1974, p. 3.

------
VIKÁR Béla (1859-1945); kiemelkedő etnográfus, néprajzkutató, népzene-kutató, gyorsíró és műfordító (többek között a Kalevala fordítója), poliglot (húsznyi nyelv ismerője), a Tudományos Akadémia tagja.

Esperanto kiel literatura kontaktilo

LA TRADUKO DE "LA PANTERLEDA KAVALIRO"
VIKÁR Béla
(fragmento)

Pri la utileco de Esperanto mi havis okazon konvinkiĝi tiam, kiam instigita de nia mondfama pentristo Zichy Mihály mi komencis traduki la georgan** epopeon "La panterleda kavaliro". Mi aĉetis la unusolan riceveblan eŭropan gramatikon de georga lingvo, ĉe kies komenco staris la antaŭparolo de s-ro Asbóth Oszkár... (...)

Kiam mi finis la germanlingvan gramatikon, mi estis konvinkita, ke nun mi jam povas komenci la tradukadon de la epopeo, verkita en la 12-a jarcento. Sed mi forte trompiĝis. Mia gramatiko priskribas la nunan kartvelan* lingvon, la epopeo estas verkita en lingvo, uzata antaŭ 700 jaroj.

Mi estis vere malesperiĝinta, kial mi lernis la nunan kartvelan lingvon, jam pli ol 50-jaraĝa, investinte enorman penon, senliman paciencon. Tiam alvenis al mi la ideo helpopeti el Georgio iun literaturiston, kiu konas la lingvon de la Rustaveli-epopeo. Pere de la Akademio mi turnis min al nia konsulo el Tiflis, kiu sekve sciigis min, ke en la tuta Georgio li ne trovis taŭgan homon.

Post kiam mi elĉerpis miajn rimedojn, mia amiko s-ro Giesswein Sándor, kiu tiatempe estis gvidanto de nia landa E-o movado, konsilis al mi skribi al la Esperanto-grupo de Tiflis, kie oni elektos la konvenan homon. Tiel okazis. Apenaŭ post 10 tagoj alvenis la respondo. S-ro Giklari (Ciskalauri), la konata esperantista poeto, eminenta konanto de la 1600-jara kartvela literaturo, estas preta veni al Budapeŝto. Mi tuj sendis la vojaĝkoston al la juna esperantisto, kiu per la unua trajno ekveturis.

Alveninte al mi, li tuj demandis: - Ĉu vi parolas Esperanton, sinjoro?

Mia respondo estis: - Jes, sinjoro, mi komprenas ĉion.

Poste ni eksplikis al li, kia tasko staras antaŭ li: li devos servi kiel interpretisto en Esperanto-lingvo cele de la tradukado de epopeo verkita en prageorga lingvo. Poste ĉiutage de la 3-a ĝis la 7-a posttagmeze dum duonjaro mi dediĉis ĉiun mian tempon kaj forton al tiu granda kaj malfacila tasko. Estis malfacile apud mia parlamenta laboro, kiam mi devis skribi preter multaj saĝaĵoj ankaŭ malpli saĝajn aferojn; sed des pli rekompenca estis la tasko, ĉar mi sukcesis enpenetri en la spiriton de vere granda poeto pere de Esperanto. Nur tiam mi konvinkiĝis, kiom pravis s-ro Zichy Mihály, kiam antaŭ 22 jaroj, en 1888, li insistis, ke mi traduku kaj eldonu hungarlingve la ĉefverkon, belege ilustritan per liaj bildoj, kiujn li mem konsideris la plej belaj el ĉiuj siaj desegnaĵoj.

Jen tiel estis Esperanto la unusola uzebla helprimedo por riĉigi nian literaturon per la plej majstra verko de fremda popolo. Ekde tiam mi estas kaj restas adepto de la afero de internacia lingvo Esperanto, ĉar en multaj aliaj cirkonstancoj mi spertis, ke ne-foje eĉ la kono de 20 fremdaj lingvoj ne sufiĉis, por sukcesi en la internacia kontakto kaj nur Esperanto helpis. Uti figura docet.*

----------

Elhungarigita el: "Eszperantó Magazin", XIV. jaro, n-ro 4, IV/1974, p. 3.

------

VIKÁR Béla (1859-1945); elstara etnografo, esploristo de popol-muziko, stenografiisto kaj arttradukisto (la tradukinto, interalie de Kalevala), poligloto (konanto de dudeko da lingvoj), membro de la Scienca Akademio.

** La aŭtoro uzas: georgiai - Georgia, kiun ni tradukis per georgo - Georgio, kaj grúz — kiun ni tradukis per kartvelo.

JULES VERNE – ÉS AZ ESZPERANTÓ

Kevéssé közismert, hogy Jules Verne idősebb korában az eszperantó eszméjének nagy támogatója és híve lett. Amiens-ben lakott 1871. óta, és ott az egyik barátja 1903 januárjában a helyi Ipari Testület épületében egy ismertető előadást szervezett az eszperantóról. Ez nagyon megfogta Verne gondolatvilágát, és az eszperantó eszméjének nagy támogatója lett olyannyira, hogy a hamarosan megalakuló városi eszperantó egyesület tiszteletbeli elnöki címét is elfogadta. A nyelvet ugyan nem beszélte, de elvállalta, hogy a következő regényében komolyan népszerűsíteni fogja az eszperantót. A "Voyage d’études" (Kutatóút) című regényéből 4 fejezet valóban el is készült, de az 1905 márciusában bekövetkezett halála miatt ezt a regényt már nem tudta befejezni. A kéziratot végül a fia fejezte be, aki viszont sajnos kihúzott minden eszperantós részletet a műből... :-( Az eredeti kézirat is, és a befejezett regény is megjelent végül nyomtatásban, az utóbbit Ertl István fordította le eszperantóra, ami 1994 áprilisában jelent meg Esplorvojaĝo címmel az UFE kiadásában.

Forrás: Literatura Foiro 2015-273, paĝoj 6-11

Lásd még: https://www.bitoteko.it/esperanto-vivo/eo/2017/03/24/jules-verne/