INTERNETES ESZPERANTÓ TANFOLYAM

Lingvo-Studio – Eszperantó Alapítvány


Ebben a menüpontban az eszperantó hátteréről, használati lehetőségeiről, a szolgáltatásokról, a szakmai alkalmazásról, utazási lehetőségekről stb. találsz információkat, rövid olvasmányokat - természetesen, ahol lehet címekkel, telefonszámokkal, konkrét adatokkal.

Ezek a háttérolvasmányok a lecke szerves részei, hiszen a benne foglalt témák a nyelvvizsgán is előkerülnek.


A nemzetközi nyelv kialakulása

A múlt század végén a világ kezdett "kinyílni": külföldre már nemcsak az arisztokrácia utazott, de a jómódú polgár is, így egyre többen és egyre gyakrabban találkoztak a soknyelvűség problémájával.

Sokan akartak "nemzetközi nyelvet" alkotni, és összesen több mint 500 ilyen célú próbálkozásról tudunk. Volt ezek között olyan, aki füttyel, mások zenével, megint mások képekkel vagy számokkal akarták a problémát megoldani, és sok műnyelv is született.

A legsikeresebb ezek közül a Volapük nevű tervezet volt, melyet egy svájci pap, Johann Martin Schleyer alkotott 1878-ban. A Volapük eleinte óriási sikert aratott: sok országban az újságok tele voltak ennek dicsőítésével, sok százan sőt ezren kezdték a Volapüköt tanulni, de az hihetetlenül nehéz volt. A lelkesedés addig tartott, amíg meg nem rendezték a nemzetközi volapük kongresszust, ott ugyanis kiderült, hogy senki, még az alkotója sem tudta azt szótár nélkül használni - ő is inkább németül beszélt.

A volapük látványos bukásának két fő oka volt:
- Az egyik a mesterségesen és spontán módon összefabrikált szókészlet (pl. klülik = tiszta, pük = beszéd, fat = apa, vom = nő, asszony, stb).
- A másik maga Schleyer volt, aki minden változtatási jogot fenntartott magának, így a nyelv nem tudott szabadon fejlődni, nem lehetett reformokat végrehajtani.

Eszperantó: élő szókincs, logikus nyelvtan

A Volapüknek éppen ellentéte lett az eszperantó, melynek alapjait Lazar Markovics Zamenhof publikálta 1887-ben. Zamenhof apja nyelvtanár, nagyapja nyelvész, ő maga 7-8 nyelven beszélő orvos volt. Bialystokban, ahol élt, a német, orosz, zsidó és lengyel közösség állandóan konfliktusban volt egymással, és ez váltotta ki az ötletet, hogy talán egy közös nyelv segítségével jobban megértenék egymást. Zamenhof nagyon jó érzékkel a latin szógyökökhöz nyúlt vissza, és ezt látta el egyszerű, logikus nyelvtannal.

A latin szógyökök miatt tűnik olyan ismerősnek sok eszperantó szó. Más-más mértékben ugyan, de szinte mindegyik európai nyelv merített a latin szavaiból, és ha ezek a gyökök visszaköszönnek, első ránézésre azt hihetnénk, hogy ez a szó az angolból, az a franciából, amaz pedig pl. a spanyolból van átvéve, jóllehet legtöbbször a latin volt a kiindulási alap.

Zamenhof olyan logikus szóképzési rendszert állított össze, amely lehetővé teszi, hogy a szótár a töredékére zsugorodjon. Használjuk pl. a "mal-" előképzőt, amely mindennek az ellentétét jelenti. Így elég megtanulni a "bela=szép" szógyököt, a "malbela" ennek ellentettjét, azaz a csúnyát jelöli. Ugyanígy képezhetők az okos-buta, magas-alacsony, barát-ellenség stb. szópárok is. Ilyen elő- és utóképzőből összesen kb. 40 db van, és ezek nagyon nagy mértékben csökkentik a megtanulandó szavak számát. Ezeket a képzőket csak egyszer kell megtanulni, és segítségükkel kb. 1/3-dal csökken a megtanulandó szavak száma - ugyanolyan gazdag szókincstudás mellett!

Sok év munkája után Zamenhof 1887-ben publikálta nyelvtervezetét. Mivel kezdő praktizáló orvos lévén még nem volt pénze, felesége hozományát áldozta az első 1000 könyv kinyomtatására, és tudósokhoz, nyelvészekhez, írókhoz, politikusokhoz történő szétküldésére. Ő nem azt várta, hogy az emberek azonnal megtanulják nyelvtervezetét, hanem azt kérte, hogy töltsék ki a mellékelt ígérvényt, miszerint ha 1 millió másik ember is így nyilatkozik, akkor majd ők is meg fogják tanulni a nyelvet. A könyv elolvasása után azonban egyre másra jöttek a gratuláló, kérdező levelek, és az ígérvények visszaküldése helyett az emberek fellelkesülve használni kezdték az eszperantót.

A Volapük kudarca láttán Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az első könyvet, így Dr. Esperanto (dr. Reménykedő) álnevet használt, ami végül is rajta maradt a nyelven.

Az "első könyvben" publikált nyelvtan összesen 16 szabályból állt, rögzítve volt 947 szó, de ez még nem volt teljesen kész nyelv. A mai eszperantó teljesen kiforrott, élő, a nemzeti nyelvekkel egyenjogú, teljesen kifejlett nyelv, melyen versek, dalok, regények íródnak, szerelmek szövődnek, és melyet a mindennapi gyakorlatban is teljeskörűen használunk.

Szilvási László

 Tovább