|
WWW.ESZPERANTO.HU A VILÁGNYELV - (szatíra)"Badarság! Ne vicceljen! Miért támogatja a népek közötti, semleges nyelv gondolatát? A nyelvi határok már régen megszűntek. Ma már mindenki a kereskedelem és a kultúra új, nemzetközi nyelvén beszél!" Amikor Tivadar elhagyta az épületet, ahol éppen meghallgatáson volt egy új állás ügyében, a személyzeti főnök szavai jártak a fejében. Nem kellett volna említeni, hogy érdeklődik a hagyományos, semleges, nemzetközi nyelv iránt. "Mesterségesen összetákolt nyelvszerűség, amely megfosztaná az emberiséget a kultúrától!" – mondta a helyettes igazgató. Majd hozzátették: "Majd telefonálunk Önnek!" Tivadar tudta, hogy biztosan elveszítette az állást. Megvette a "Die Finanzielle Zeit" című újságot és betért egy Bratwurst-kuckóba. Minden város hasonlít egymásra, mindenütt ugyanazok a reklámok tündökölnek. Angliában, Franciaországban és Magyarországon nincsen már "pub", "bistrot" és "kocsma", világszerte csak a "Kneipe" felirat látható. Nem volt könnyű elképzelni, hogyan nézett ki London, Lyon, vagy Budapest a háború előtt. Mindez a II. világháború után kezdődött. A Himmler-terv pénzelte a rommá lőtt országok újjáépítését, de jó adag propagandát is tartalmazott. Már a békeszerződést is ezen az új világnyelven írták. Így lett a német a diplomácia és a kereskedelem nyelve. A rádióadásokban kevés olyan dal hallható, amely nem németül szól. Egyre több nem-német együttes énekel a divatos nyelven. A versenyeken hátrányba kerülnek azok, akik nem németül énekelnek. Az angolok is belátták, hogy énekeseiknek németül kell fellépniük. A német együttesek lemezeit az egész világon árusítják, a többiekét csak otthon. Ez a nemzetközi nyelvként használt, nemzeti nyelv annyira megszállta a többi nyelvet, hogy néhányan már az "engleutsch"-ról, mások "frallemand"-ról beszélnek. Franciaországban könyv is született "Beszél Ön frémetül?" címmel, de hiába: egy germanizmus eltűnt, tíz új jött. Hazafelé Tivadar egy mozi mellett haladt el. A plakátok szerint tíz filmből hét volt német nyelvű. Sok helyen nem is szinkronizálják, csak feliratozzák, hogy a bennszülöttek hozzászokjanak a gyarmatosító nyelvhez. A "kulturkampf" minden területre kiterjedt: a filmgyártás, a televíziózás, a könyvkiadás is uralkodóvá tette a világnyelvet. Otthon bekapcsolta a televíziót: a legnagyobb tévéállomások is német nyelvűek, a híreket is "Nachrichten"-nek hívják. Angliában már működik egy teljesen német csatorna is, ahol csak németül lehet hallani a reklámokat és a show-műsorokat. A számítástechnika is a német nyelv uralma alatt áll, mint egykor a latin az egyházban. Németországban született meg a számítástechnika, ezért a gépekben a német ábécé betűit kódolták, más nyelvek ékezetes betűit nem. Más országokban is a "qwertz"-billentyűzetet használják, a "Fenster" és "Kraftpunkt" programok a menők. A számítógépes világ egyre szorosabban kapcsolódik a német nyelvhez: az új technológiai kifejezéseket mindenki németül használja. Főleg a kereskedelemben látható a világnyelv uralma. A német szavakat tartalmazó reklámok nagyobb forgalmat hoznak. A globalizáció korában a német válik sok cég munkanyelvévé. Az Egyesült Államokban, Angliában vagy Franciaországban a vállalati értekezleteken is németül beszélnek, még akkor is, ha nincs külföldi résztvevő. Ez mindig vívódást vált ki Tivadarban, mert bár szereti a német nyelvet, nem támogatja, hogy a világnyelv egy nemzeti nyelv legyen, amely szétrombolja a többi nép nyelvét és kultúráját. A német állam kereskedelmi uralma állandóan erősödik: gazdasági hatalma elterjeszti a nyelvet, a nyelv alkalmazása újabb gazdasági előnyt jelent. A nem-német hallgatók éveket töltenek az "univerzális nyelv" tanulásával, míg a németek szakmájukra fordíthatják idejüket. Az ő publikációik jobbak, előadásaik meggyőzőbbek. A nem-németeknek még jó tudás mellett is anyanyelvű kollégával kell ellenőriztetniük írásaikat. A konferenciák idejének nagy részét németek foglalják el. Egy közepes szakember, aki jól tud németül, többet ér, mint egy kiváló, aki nem. A tudományban is érezhető a nyelvi egyenlőtlenség. A legjobb folyóiratok csak németül fogadnak el cikkeket. Aki más nyelven ír, annak esélye sincs bekerülni. A tudományos könyvtárakban a legfontosabb művek németül jelennek meg, a fordítás éveket késik. A nem-német kutató mindig hátrányban van. Tivadar megrémült attól a gondolattól, hogy az emberiség két csoportra szakad. Az elsőbe tartoznak azok, akiknek anyanyelve az új lingua franca – ők a nemesurak. A többieknek a nyelvtanulás hatalmas idő- és pénzveszteség, mint egy nyelvi adó. A felső réteg gyermekeit kétnyelvű iskolákba járatja, Németországba küldi tanulni, sőt otthon is németül beszél velük. Ez a réteg kiváltságos, ezért elhallgattat minden olyan törekvést, amely egyenjogú nemzetközi nyelvi politikát hirdet. Az alacsonyabb rétegekben sok a sznob, akik utánozzák a felső réteget. Gyakran azok használják a legtöbb német szót, akik kevésbé tudnak németül. Tivadar stratégiája: ilyenkor egyszerűen németül folytatja a beszélgetést – szórakoztató látni, amikor a sznob bocsánatot kér, hogy nem érti. Általában minden dolog divatos, ami a német kultúrával kapcsolatos, minden egyéb alacsonyrendűnek számít. A legjobb tudósok egymás után hagyják el hazájukat, hogy Németországban dolgozzanak. Az Európai Birodalom oklevele ugyan nyelvi egyenlőséget hirdetett, de a gyakorlatban a német az egyetlen nyelv. A többit egyre kevésbé tanulják. Az iskolákban egyre több a német nyelvű tankönyv, a nemzeti nyelven alig van friss szakirodalom. Tivadar úgy látta, az Európai Birodalom történelmi útkereszteződés előtt áll. Az egyik út – több munkanyelv – költséges, de tiszteletben tartja a különbségeket, és nem ad felháborító privilégiumot az egyik népnek. A másik a német uralom, amely a többi nyelv megrokkanásához vezet. Ez az egész világ elnémetesítéséhez, önkéntes gyarmattá váláshoz vezetne. De létezik egy harmadik út is. Ezt sokan tagadják, elhallgatják vagy gúnyolják. Ez az út az eszperantó. Egy nyelv, amely mindenkié, mert nem kötődik egyik nemzethez, néphez sem, és lehetővé tenné az egyenjogú, hatékony kommunikációt, miközben megmentené a nemzeti nyelveket és kultúrákat. Ezt az utat kevesen ismerik. Előjogaik megőrzése érdekében néhányan még el is titkolják, a létezését is tagadják, vagy azt állítják, hogy ez csak egy nem valódi út, amelyen nem lehet járni. Kinevetik, mint az igazgatóhelyettes a ma felkeresett cégnél. Csak kevesen lázadnak a "pax germanica" kulturális és nyelvi világuralma ellen. Lehet, hogy azért, mert csak kevesen ismerik fel? Tivadar jól látja a tartós propaganda hatását. Hiszen még azok is, akik egy szót sem tudnak németül, egész komolyan állítják, hogy "mindenki beszél németül". Senki sem tudósít arról a tényről, hogy az emberiség 90 %-a nem beszéli ezt a nyelvet. Így aztán természetesnek látszik, hogy a német "A" kereskedelem, "A" számítástechnika, "A" légiforgalom és "A" hajózás nyelve... :-(( Tivadar azonban elhatározta: a következő cégnél már nem említi ezt a különös vesszőparipát. Hiszen „már úgyis mindenki németül beszél”, „ez a legjobb a nemzetközi kommunikációra”, mert nekik csak „ez A VILÁGNYELV”... Thierry Salomon
------ Hasonló kérdéssel foglalkozik az alábbi oldal is: "A nyelvhasználat = hatalom!" |