B. Az új nyelvpolitikához vezető út

A nagy nemzetközi szervezetek, mint az UN, az Unesco, a FAO és a többi igyekeznek megoldani a belső nyelvi problémájukat, a szervezet működésének biztosítása érdekében. Ez fordítókban, tolmácsokban és korlátozott számú munkanyelv kiválasztásában nyilvánul meg. Az Európai Közösség az egyetlen, amelyik hűen tükrözi a tagállamok nyelvi különbözőségét, bár belül és a gyakorlatban a francia és az angol nyelv uralkodik. Az EK szerény politikát kezdeményezett néhány ezer egyetemi hallgató és docens nyelvtudása javítása érdekében, de ez csak a teljes lakosság minimális rétegét érinti.

Mégis egyetlen program sem tartalmaz figyelembe vehető részleteket a következő témákban, amelyek a nyelvi problémával kapcsolatosak:

Sok más kérdés érdemel komoly figyelmet és választ. Szembeszökő, hogy milyen eltérés van aközött, amit az ember megvalósított a tudomány és technika területén és a nehézségek, amivel a másnyelvűekkel való kommunikációban találja szembe magát! Néhány óra alatt el lehet jutni egyik kontinensről a másikra, nehézségek nélkül lehet átlépni országhatárok tucatjait; csak a közvetlen nyelvi megértés maradt óriási probléma. Amikor, mondjuk, az USA és Oroszország elnökei találkoznak, hogy az emberiség legégetőbb problémáiról, a legtökéletesebb romboló eszközökről, emberek millióinak életéről és haláláról tárgyaljanak, ők sem tudják ezt közvetlenül, személytől személyhez megtenni, közvetítőkre, tolmácsokra van szükségük... mert az elképzelhetetlen, hogy egyik a másik nyelvét használja, még ha tökéletesen uralnák is a nyelvet, egyszerűen presztízs és politikai okok miatt. Vajon kinek használ ilyen helyzet és elfogadható-e ez a XXI. század küszöbén, amikor a ember a legtávolabbi bolygót tervezi meglátogatni? Egyszerű nyelvi probléma!

Ezért bátorkodunk új utat, új nyelvi politikát keresni, ami összebékíti a két ellentétes valóságot:

Egyik etnikai nyelv sem lehet a megoldás azon okok miatt, amit korábban tárgyaltunk. Azok a nemzetközi hivatalok, amelyek felismerték ennek lehetetlenségét, több nemzeti nyelv használatát ajánlják az ilyen hátrányosan megkülönböztető nyelvi szokás enyhítése érdekében, de nem eléggé vették figyelembe ennek tényleges megvalósíthatóságát. Tehát határozottan folytassuk az elfogadható és hatásos megoldás keresését, ami minden nyelv alapvető tiszteletén és nem elvitatható azonosságán alapul, egyikre sem erőltetve rá sem magát, sem semmi elidegenítőt.

Az emberiség történetében a közösségi és magánélet területén létrejött és fejlődött a "természetes önkényesség" fogalma a harmonikus élet és a problémamegoldás érdekében. A nemzetközileg használt, tehát privilegizált nemzeti nyelv, másrészt minden más hátrányosan megkülönböztetett nyelv (a nyelv mögött mindig a hátrányosan megkülönböztetett embert kell figyelembe venni...) közötti konfliktus megoldása érdekében a nemzetközi viszonylatokban ne nemzeti, hanem valóban nemzetközi nyelvet használjunk, azt a nyelvet, ami ezért jött létre, amelynek nincs semmiféle nemzeti törekvése.

Ez a nyelv létezik: a nemzetközi nyelv, ami később kapta az eszperantó nevet dr. Zamenhof, a kezdeményező álnevéből. E semleges nyelv alapján új, jogszerűbb és valóságosabb nyelvpolitikát lehet kidolgozni, ami nagy vonalakban a következő vonásokat tartalmazná:

  1. Minden ember, bárhol éljen is a földön, az anyanyelvét tanulja és beszéli, amit otthon, környezetében és nemzetében használ tájnyelv vagy/és hivatalos nyelv változatban. (A "minden" szót a "legtöbbek" értelemben használjuk, mert mindig van kivételes helyzet.)

  2. Az általános iskola két utolsó évében a gyerekek megtanulják az eszperantó nemzetközi nyelvet három ok miatt:

    1. Hála az eszperantó könnyűségének és szabályosságának, a nyelvileg kevésbé tehetséges gyerekek is kielégítően meg tudják tanulni; így a lakosság nagyobb része is rendelkezik hasznos kommunikációs eszközzel.

    2. Hála azoknak a tulajdonságoknak, amit később tárgyalunk, az eszperantóban megvan az az érték, ami bevezet más nyelvek tanulmányaiba. A nemzetközi nyelv úgynevezett propedeutikai értékéről van szó.
    3. Az eszperantó nyelv tanulása jelzi azt, hogy a gyermeknek van-e érzéke az idegen nyelvek tanulásához.

    4. A középfokú iskolában minden tanuló a tanulmányi irányultságának megfelelően a tanulmányait eszperantóul (is) folytatja. Mert minden más nyelv fakultatív, csak a tehetséges, a speciális érdeklődésű gyerekek kezdenek más nyelv tanulásába. A tanárok, akik a más szabadon választott nyelveket tanítják, sokkal hatásosabban és gyorsabban tudják e tanulókat előrevinni és végül minden érdekelt nyer a dolgon.

      Magától értetődően, alaposan meg kell gondolni és vitatni, ki kell kutatni az ilyen gyorsan felvázolt, új nyelvpolitika minden vetületét, ezek alapjainak figyelembe vétele adhat az idegen nyelv tanításának új, szükséges lökést és új távlatokat nyithat meg, amire sürgősen szükségünk van.

      Külön füzetben részletesen megtárgyaljuk az ajánlott nyelvpolitika minden vetületét, de a következő érvek elegek az eszperantó oktatási értékének bemutatására és igazolására e mű második részében.


      vissza elore