C. Néhány kiegészítés, konkrét példa és magyarázat

A nyelvtana 16 kivétel nélküli szabályból áll, amik a szükséges és elégséges alapelve szerint lehetővé teszi a teljes, élő és normálisan fejlődő nyelv teljes működését. Egy példa: az igeragozás.

A szükséges és elégséges alapelve szerint az eszperantó kezdeményezője eltávolított minden felesleges formát és elemet, ami nem járul hozzá a nyelv érthetőségéhez. Az eszperantónak nincs szüksége pl. többféle végződésre - különfélére a személy és szám szerint - ugyanazon igeidő kifejezésére. Mert a személyes névmás elég annak kifejezésére, hogy ki cselekszik, a végződés minden személyben ugyanaz ugyanabban az időben:

a főnévi igenév-i
jelen idő -as
múlt idő -is
jövő idő -os
feltételes mód -us
felszólító mód -u

Hasonlítsa össze ezt a zseniális egyszerűséget a több, mint 2500 igeformával, amit a francia nyelvben ismerni kell az igeragozás feltétlen uralásához.

Az összetett igeidők rendszere ugyanilyen logikus. Az egyetlen esti (lenni) segédigével és a szenvedő vagy cselekvő melléknévi igenévvel az eszperantóban minden egyéb árnyalatot ki lehet fejezni. E tényhez hozzá kell adni, hogy a melléknévi igenév főnévként, melléknévként és határozóként is használható.

Propedeutikai jelentősége: az ilyen rendszer szilárd, megbízható alap a tanulók számára. A megszerzett eredmény látható és végérvényesen elsajátítható a kivételek nemléte miatt, ez önbizalmat és magabiztosságot ad a nyelvileg kevésbé tehetséges tanulóknak is. A jellemző végződések miatt az igéhez kapcsolódó alapkifejezések tisztán megkülönböztethetők, ami a nyelvtanuláshoz nélkülözhetetlen, sőt az anyanyelvi tudás megszilárdításához is.


vissza elore