(C. Néhány kiegészítés, konkrét példa és magyarázat)

A szókincs az alapfogalmak teljes szétválasztásán alapul. Minden egyes tagját önálló szó fejez ki, tovább nem redukálható szótő, amelynek a mondatban elfoglalt szerepét minden alkalommal a hozzáadott (változatlan) végződés határoz meg. A szókategóriák világos megkülönböztethetősége érdekében Zamenhof általánosította azt, ami más nyelvekben szabálytalan: a jellemző végződés használatát:

-o a főnévi (patro, apa)
-a a melléknévi (patra, apai)
-e a határozói (patre, apaian).

Ebből a már nem redukálható szóelemekből (gyökök), amik alapvető alapvető fogalmakat és kifejezéseket pontosítanak, új szavakat lehet képezni vagy a gyökök egyszerű összetételével

(pl. skrib(i) + maŝin(o] = skribmaŝin(o)
[írni + gép = írógép])

vagy képzőkkel (elő-, ill. utóképzőkkel). Eszperantóban a képzők a valóság lényeges tulajdonságának elemzését alkotják. Például:

az ellentét, az antitézis elmélete: (plena - malplena [tele - üres]);
a nem elmélete: (viro - virino [férfi - nő]);
az elvont minőség elmélete: (bela - beleco [szép - szépség]);
a csoport elmélete: (arbo - arbaaro [fa - erdő]);
a kezdés elmélete: (dormi - ekdormi [aludni - elaludni]);
a szétválasztás, elkülönítés elmélete: (munti - dismunti [szerelni - szétszerelni]);
a házassággal megszerzett rokonság elmélete: (patro - bopatro [apa - após]).

Itt csak a 42 képző közül néhány nem teljes jelentését ismertetjük; a nyelvben további árnyalatok léteznek.

Minden képző önálló jelentéssel bíró szótári elem, önállóan is alkalmas szóalkotásra; e tulajdonságok nincsenek más indoeurópai nyelvben. Például:

-estr- = vezetés képző
Li estas la estro de la urbo. [Ő a város vezetője.]
Li estras la urbon. [Ő vezeti a várost]
Li kondutas estre. [Vezetőként viselkedik.]
la estraj privilegioj [a vezetői kiváltságok]

Több elő- és utóképzőt lehet kombinálni: bona / bonigi / malbonigi [jó / javítani / rontani]; etulino [csöppség] (ez utóbbi csak képzőkből áll). Az összetételek és szóképzések ügyes használata majdnem végtelen lehetőséget ad az új szavak alkotására és a gondolat, ötlet és érzelem finom árnyalására.

A propedeutikai értéke: az eszperantó "átlátható" nyelv, mint a röntgenkép, amin minden alkotóelem látható, konkrét: az ige ideje, a nyelvtani kategóriák, a szavak közötti viszony, a mondat funkciója. A nemzeti nyelvekben nem így van, alkotóelemei legtöbbször csak homályosan jelennek meg. A gyermek fáradozás nélkül tanulja meg, mi a főnév, melléknév, múlt idő, stb, mert "látja" őket a végződésüknek köszönhetően. Amikor a fogalmak, hogy "főnév", "melléknév" stb. tisztán bevésődik az emlékezetbe és teljesen asszimilálódik, a tanuló más körülmények között könnyen tudja használni, más nyelvek tanulásában, sőt az anyanyelvében is.

A szóösszetételnek és -képzés technikájának köszönhetően, amit a tanuló csak az eszperantóban használhat teljes skálájában, megtanulnak a szavak között mondattani kapcsolat felderíteni, még akkor is, ha az anyanyelvében nincs hasonló viszony; a szóképzés és szójelentés területén intimebb megértést szerez meg, de ez majdnem mindig rejtve marad, nem azonnal látható, nem azonnal ismerhető fel. Például:

ebl/a ebl/e ebl/o ebl/ig/i laŭ/ebl/e
angol possible perhaps possibility enable as possible
francia possible puet-être possibilité permettre si possible
német möglich möglicherweise Möglichkeit ermöglichen womöglich
magyar lehetséges lehet lehetőség lehetővé
tenni
lehetőség
szerint
Az ilyen és más formák elemzése tudatára ébreszti a tanulót két alapelv létezésére: szabadság és kötöttség. A szabadság: formálisan tetszés szerint lehet szavakat készíteni a fantáziája alapján. A kötöttség: lényegében a szabadság az ésszerű jelentéshez van kötve. Tehát egyidőben kiváló gondolat- és beszédgyakorlat, mert a gyerekeknek meg kell magyarázniuk, egy új szó miért jó, a másik miért nem. Ösztönzően hat a gyermekek kreativitása és a tréfálkozás egyenes eredménye ennek a szóképzési gyakorlatnak.


vissza elore