3.Az eszperantó propedeutikai értékének első hivatalos elismerése

A Népszövetség, a mostani ENSZ első világháború utáni elődje a húszas években a kezdetektől érdeklődött az eszperantó, mint az akkori már létező nyelvi probléma megoldása iránt. Az akkori események leírása következik, nagyrészt Edmont Privat: Az eszperantó nyelv története és Szerdahelyi István: Az eszperantó metodológiája c. műveik alapján.

A határozattervezet 1902-ben az Első Közgyűlésen került bemutatásra:

A Népszövetség, megállapítván a népek közötti közvetlen kapcsolatot akadályozó nyelvi nehézségeket, ezen akadályok gyors eltávolításának szükségességét és népek egymás jó megértést elősegítése érdekében,

érdeklődéssel követi az eszperantó nemzetközi nyelv hivatalos oktatására tett próbálkozásokat a Népszövetség néhány tagállama nyilvános iskoláiban,

reméli, hogy ez az oktatás az egész világon általánossá válik, hogy minden ország gyermeke mostantól legalább két nyelvet ismerjen, az anyanyelvét és egy, a nemzetközi közlekedés könnyű eszközét,

kéri a főtitkárt, hogy a következő közgyűlésre készítse elő az e témában elért eredmények részletes jelentését. (Privat, 136. old.)

Az ajánlást 11 küldött írta alá. Az ajánlásról a technikai ügyek 2. sz. bizottsága kedvező jelentést mutatott be, ajánlva az eszperantó iskolai oktatásának hivatalos vizsgálatát. Az ajánlást a közgyűlésen felolvasták. A közgyűlés elnöke, a belga Paul Hymans és francia kollégája, Gabriel Hanotaux élesen az ajánlat ellen harcolt, akik a téma vita nélküli elhalasztását javasolták. Kétszer újrakezdett zavaros szavazás után az elnök kinyilvánította az elhalasztást.


vissza elore